A főutca a gerince (fő ütőere) ennek a völgybe települt városnak. A Bajcsy –Zsilinszky, a Széchenyi, a Hunyadi utcák egymásba fonódása és folytatólagossága a Huszár, Tizeshonvéd utcákon, a Győri kapun és folytathatnám a sort, mely végül az Árpád utcába futva lezárja ezt a tengelyt, a teljes település idegrendszeri hálóztatát fogja össze. Városközpontok, kereskedelmi és ipari területek, sportpályák fűződnek fel rá. Ez a vonal összefogja, szervezi a város életét. Mint az idegpályán futó információk, vagy mint a vér úgy futnak végig rajta nap mint nap a lakók a környező szöveteket, a várost élettel töltsék meg.

Végigutazva rajta egy sokszínű település minden árnyalatát megszemlélhetjük. A Majláth természeti környezetétől, a Bükk-hegység látványától a Diósgyőri vár többszáz éves falain át, a Vasgyár téglafalaiig, és a Győri kapui lakótelep panelházaiig sok anyagot, és ezen keresztül számtalan színt láthatunk.

Ezekre a helyekre mind-mind egyedi választ kell adnunk. Egy viselkedésmód meghatározása a legfontosabb feladat.

Kérdés, hogy formavilág tekintetében is egyedi megjelenésűnek kell-e lennie minden megállónak, vagy elegendő, ha a környezetre csak a választott anyag válaszol-e?

Úgy gondolom inkább ez utóbbira lehet szükség. Ez jelentheti a megfelelő utat. A villamospálya az egész városon keresztülhúzódva egységes formát, arculatot kell, hogy mutasson, és ez közös mederben tudja tartani a különböző színeket.

Lowtech – Hightech, Kortárs- hagyományos-organikus. Egy semleges formára ráhúzott textúraként élni tud. Lehetőséget nyújt olyan, egyedi, jelképszerű helyek megjelölésére, mint a Vár, a diósgyőri sportliget, vagy a Városháza. Biztosítani tudja, hogy a a XXI. századi kihívásokra felelő villamospályreknstrukciót kiszolgáló elemek könnyen integrálhatóak legyenek.

Segíthet abban, hogy az emberek sajátjuknak érezzék azokat a helyeket, ahonnan nap mint nap elindulnak munkába, és ahol esténként megérkeznek, hogy rövid sétával megérkezzenek otthonaikba.